A technikai részleteket, paremétereket elolvashatod a termék mellett, vagy akár a gyártó honlapján is: henriksenamplifiers.com. De minden erősítőt a hangja alapján ítélsz meg. Egyetlen video sem képes visszaadni azt a testes hangot, ahogy ez a cucc megszólal.
Majdnem felesleges arról olvasni vagy akár írni, milyen hangja van egy erősítőnek. Mégis olvasod, én meg leírtam. Az első meglepetés az volt, amilyen vastag hangon megszólalt az erősítő. Nem pont úgy, mint egy csöves erősítő, nem is is úgy szól, mert csak az előfok csöves, a végfok a szokásos Henriksen analóg végfok, ami a Bud/Blu vagy a Ten-ben is van. Vastag, de csillogó hangzása van, már kis hangerőn is, és ugyanígy megvan a hang vastagsága, telítettsége is. Minden hangerőn megvan az a teljes hangkép, ami egy ideálisan meghajtott teljesen csöves erősítőnél. A csöves erősítők általában alacsony hangerőn, még nem adják, amiért szeretjük őket, agyonhajtva pedig megint csak torzul a hangkép, kompresszálódik a dinamika. Igazából egy adott - széles vagy szűk - tartományban adják azt a hangot, amiért épp azt a modellt használod. Ez az erősítő ebben más, nem feltétlen csak azért, mert a csöves előfok miatt megvan a csöves hangzás, hanem azért mert az elő és végfok összekapcsolása olyan jól sikerült, hogy kis hangerőn is óriás headroomod van, ami megmarad a teljes hangerőskálán, rendkívül bitang hangindítása van, a tömör testű és üreges gitárok esetében is, és csilingel mint a villamos, de nem tolakodón. Nagyon nagy hangja van, de sosem túl hangos. Egyszerűen csak igen kiegyensúlyozott hanggal betölt bármennyi teret. Bármennyit is...
Van pár dolog rajta, ami azért ritkán fordul elő erősítőkön - legalábbis gitárerősítőkön. A Saturation poti kinyitja a hangzást, rendkívül pontosan és finoman lehet az erősítő karakterét a gitárodhoz állítani, továbbá segít abban is, hogy el tudd engedni a magas frekiket, de kiegyensúlyozott maradjon a hangzás. A hagyományos magas- és mély potik mellett - előtt - találsz egy 5 sávos EQ-t, bőgős kollégák gyakran találkoznak ezzel, nem csak az öreg Fisher hifitornyon, de komolyabb erősítőkön is. Igen hasznos, hogy gyorsabban megtaláld a sound-od, bár teljesen őszintén, ha minden eq flat, akkor is úgy szól, hogy minden hangmérnök kezet csókol - csak ne tekerd túl a hangerőt, mert nem marad már mit kirakni a frontra... merthogy a hangszóró, illetve a combo doboza a hangszóróval olyan bitang hangot ereszt el, ami egy teljesen új dimenzió. Persze valószínűleg ott tartasz, hogy ez gusztustalan színtiszta ömlengés egy büdös drága cuccról. Végülis igaz, de amit ez rúg, az óriási, és arctop-pal - is - úgy van ahogy írtam. Egyedi Eminence 12" hangszóró van benne, hatalmas dinamikával, nagyon jó kiegyensúlyozott frekvenciaátvitellel. Lehetetlen forszírozni, de magasabb gain esetében is kellemes krémes marad a hang, a cső trzítását hallod csak, sem a végfokét, sem a hangszóróét sosem fogod.
Nagyon becsülöm a klasszikus csöves erősítők minden fajtáját, különösen a Fender Twin, Pro Reverb erősítők telt vastag de csilingelő, tiszta hangja az, amit sokakkal együtt az "etalon" kategóriának tekintek. A The Forte ugyanazzal a vastag, tiszta, csilingelő hanggal szól - vagy talán jobban. Nyilván nem az én dolgom ezt eldönteni, egyébként meg ezt olvasva én sem hinném el. Ennek ellenére biztos, hogy mindent tud az erősítő hangban, amire ma egy gitárosnak szüksége lehet, abban a magas minőségben, amiben az előbb említett "Óriások" is - na jó, egy dologban biztosan elmarad, súlyban. Fele olyan nehéz, mint egy ProReverb, a Twin-hez képest még nagyobb a különbség. persze a jó erősítőnek nehéznek kell lennie - de ez már elmúlt!
Ha mindezek után - nyilván - kritikus vagy, és meggyőződnél arról, hogy a fentebbi ömlengésnek mi köze van a valósághoz, vannak kontakt információk az oldal alján, jelentkezz be egy próbára.
